Mini golfpálya és óriáscsúszda a templomban

Hogyan kerül egy múzeumokról és muzeológiáról szóló oldalra egy templomokról szóló cikk? Nos, a 21. századi templomok és katedrálisok ugyanazokat a kérdéseket teszik fel maguknak, ugyanazokkal a kihívásokkal küzdenek, mint a mai múzeumok.

Nem gyakran esik meg, hogy a BBC fő hírei közé kerül egy egyházi kezdeményezés, pedig ez történt a rochesteri és norwichi katedrálissal. Rochesterben egy kilenclyukú golfpálya került a hajóba, míg Norwichban egy szinte mennyezetig nyúló óriáscsúszda. Azt nem nehéz kitalálni, hogy kritikusok akadtak bőven mind keresztény, mind nem hívő oldalon. A klérus magasrangú tagjai szerint sérti a hely szentségét, mások szerint erőltetett és kétségbeesett próbálkozás. A katedrálisok vezetése mindenesetre szilárdan kitart elhatározása mellett. 

A mini golfpálya és az óriáscsúszda körüli vita egy szélesebb vita része, mely az Egyházról és annak a mai világban betöltött szerepéről szól. Helyettesítsük be az Egyház szót a múzeumokra, és egyből érezzük a hasonlóságot. Mi az Egyház szerepe a mai társadalomban? Hogyan lehet befogadó és inkluzív anélkül, hogy szem elől téveszteni küldetését és üzenetét? Lehet, hogy az óriáscsúszda egy 2019-es agymenés, amire a normann építészek felvont szemöldökkel néznének, de mutatja azt a kettősséget, amiben a keresztények élnek: egyszerre a modern kultúra része, egyszerre nagyon különböző tőle. 

A katedrálisok dékánjai nem tréfát akartak űzni a szent helyekből, hanem azt szeretnék elérni, hogy megváltozzon az emberekben kialakult kép arról, mi a templom, következésképp az egyház és a kereszténység szerepe a világban. Az óriáscsúszda és a golfpálya háttérre, etnicitásra, hovatartozásra, identitásra való tekintet nélkül fogad bárkit- a hitélet nem szent emberek elitcsoportjának kiváltsága. 

A 21. században minden intézmény- egyetem, színház, múzeum, könyvtár- küzd azzal és azért, hogyan lehet a fizikai és szimbolikus tere mindenki számára befogadó. 

Ha arra gondolunk, mennyire zajos a minigolf és az óriáscsúszda, miért lenne a Szent Péter-bazilikában vagy a Szent Pál-katedrálisban hömpölygő tömeg látványa fennköltebb, csendesebb, elmélyültebb? 

Egy épület sem lehet trükk- nem is lenne képes arra-, hogy egy attrakció segítségével híveket toborozzon. Nem az a célja, hogy áttérítsen egyszeriben mindenkit az anglikán hitre, hanem hogy Isten háza mindenki előtt nyitva áll. Persze, a katedrálisok különleges, gyönyörű, szent helyek, de az Egyház nem egyenlő a templommal, de még a legszebb katedrálissal sem. Egy szerény szoba ugyanúgy lehet Isten háza. 

Az eredeti véleménycikk itt olvasható.

 

 

 

Országos
Muzeológiai Módszertani
és Információs Központ