230 résztvevő, 11 külföldi és 12 hazai előadó, 14 kiállító cég és szervezet, valamint számos izgalmas kérdés és téma: ez az idei MuseumDigit konferencia számokban. Az OMMIK által idén hetedszerre megrendezett nemzetközi konferencia izgalmas előadásokon és elgondolkodtató felvetéseken keresztül mutatta be a 21. századi múzeumok folyamatosan fejlődő és változó világát.

Bár konferenciákból különösen novemberben nincs hiány, a MuseumDigit mégsem hagyományos múzeumi konferencia. Itt nem csupán egy adott terület szakemberei találkoztak: az érdeklődők a múzeumok más-más osztályairól érkeztek, továbbá levéltárból, könyvtárakból és más kulturális örökséggel foglalkozó intézményekből. A Magyar Nemzeti Múzeum Dísztermében és Kupolatermében két napig minden a jövő múzeumáról (levéltáráról, könyvtáráról) és a digitális kor kihívásairól és lehetőségeiről szólt. Idén a mesterséges intelligencia és a múzeumok kapcsolata, a digitális kompetencia és az inklúzió került fókuszba.

Sz. Fejes Ildikó, az MNM OMMIK főosztályvezetője további képek: http://museumdigit.hu/galeria/		Kassai Hajnal, EMMI Múzeumi Főosztályvezető

Mesterséges intelligencia, digitális kompetencia, adatvizualizáció

A digitális technológia ma még nem látott távlatokat kínál, ezért a MuseumDigit egyik kiemelt témája a mesterséges intelligencia (MI) és a múzeumok kapcsolata, illetve a múzeumi dolgozók digitális kompetenciájának fejlesztése volt. Az alapfogalmakkal Gyires-Tóth Bálint, a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa ismertette meg a közönséget, aki nem csak arra hozott példát, milyen alkalmazásai vannak a mesterséges intelligenciának a kreatív iparban, de előadása bevezető részét konkrétan a számítógép írta.

A számítógép olyan adatmennyiség feldolgozására, elemzésére, összevetésére képes, ami emberi erővel évekbe, évtizedekbe telne. Ez hasznos lehet ahhoz, hogy megismerjük, kik a múzeum látogatói, mikor jönnek és mire kíváncsiak, ahogy a kutatáshoz is segítségül hívhatjuk a mesterséges intelligenciát. Répászky Lipót, az MTVA NAVA Archívum osztályának vezetője beavatott abba a munkába, ami a 13 millió fotónegatív feldolgozását, felcímkézését, metaadatokkal való ellátását jelenti. Ezt a gépi tanuló algoritmusokra bízták, hogy katalogizálják és kereshetővé tegyék. Répászky beszámolt arról, hogy mi történik, ha egyetlen képet egy arcdetektáló algoritmussal vizsgálnak meg. Igaz, bakik még előfordulnak, például amikor a gép nem ismeri fel az élő embert és az ember ábrázolása közötti különbséget. Előfordult, a gép Kádár Jánost nem élő személyként ismeri fel és adatolja az algoritmus, hanem egy falon függő képen azonosítja be. Ezért az MI által címkézett képeket még most is hús-vér emberek nézik át, hogy a gép is „tanuljon”. És bár az archívum méretei miatt nem is lehet minden dokumentumot így elemezni, de talán nem is szükséges, mert mint Lipót elmondta: "a kevesebb is lehet több, mert relevánsabb".

230 vendég érkezett a Díszterembe további képek: http://museumdigit.hu/galeria/		Vidám előadók: Alexandre Matos, Marie-Clarté O’Neill, Jean-François Thull, Jerzy Gawronski és Ece Özdil

Angie Judge adatspecialista felvázolta a Big Data, pontosabban a látogatói adatok jelentőségét a múzeum működésében. A múzeumok számára rengeteg adat áll rendelkezésre, kérdés, mire lehet következtetni belőlük, hogyan lehet sikeresebb kiállításokat rendezni ezek tükrében. Szükségünk van a mesterséges intelligenciára- mondja Judge- hogy a múzeumok versenyképesek maradjanak. Azonban nem feltétlenül az új technológián van a hangsúly, hanem azon, hogy megismerjük az általa nyújtott lehetőségeket és tudjuk, hogyan válhatnak előnyünkre. Jean-François Thull, a loches-i várkastély igazgatója a 2018 végén bevezetett HistoPad alkalmazásról beszélt, aminek köszönhetően részletesen megismerhették közönségüket.

Alexandre Matos muzeológus, a Mu.SA projektmenedzsere elmesélte, hogyan tárták fel a többéves projekt során – elsősorban Görögországban, Olaszországban és Portugáliában- mely digitális készségeket kell a múzeumi munkatársaknak elsajátítaniuk, hogy a digitális térben is könnyen boldoguljanak. Ezáltal nem csak a társadalom folyamatosan változó igényeire, hanem a múzeum változó szerepére is tudnak reagálni. Azonosítottak négy új digitális szerepkört a múzeumban (online közösség menedzser, digitális kurátor, digitális stratéga, digitális interaktívélmény-fejlesztő), a hozzá szükséges digitális kompetenciákat, ami által a jövő muzeológusainak irányt mutathatnak. 

S ha már digitális kompetencia: hogyan állunk ezzel egyáltalán Magyarországon? Loboda Zoltán, a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ vezető szakpolitikai elemzője szellemesen festette fel az amúgy nem vidám képet a magyar lakosság digitális kompetenciájáról, ahogy ezt az itteni vállalatvezetők látják, illetve ahogy mi magunk megítéljük saját képességeinket. Kétségtelenül van hova fejlődnünk: a 140-ből elért 115. helyezés nem túl rózsás, bár akkor is digitális képességeinket használjuk, amikor nem is gondolunk rá (például webáruházban való vásárláskor, videóletöltéskor vagy internetes időpontfoglalásnál). A cél, hogy digitálisan önjáróvá váljunk, vagyis a digitális eszközöket önállóan is tudjuk használni, illetve képesek legyünk a digitális eszközzel való önálló tanulásra. Az alapkompetenciák mellett szükséges, hogy elsajátítsuk az adott szektorban szükséges digitális kompetenciákat, emellett pedig kiegészítő kompetenciákra is szert kell(ene) tennünk.

Loboda Zoltán, a DPMK szakpolitikai elemzője további képek: http://museumdigit.hu/galeria/		Kómár Éva, OMMIK Digitalizálási és Tartalomfejlesztési Csoportjának vezetője

Minkó Mihály adatvizualizációs szakember számára –bevallása szerint- amikor egy múzeumtól felkérést kap, az maga a mennyország. Itthon sajnos ritkán érzi a fellegekben magát, mivel a honi GLAM szektor még ritkán él az adatvizualizáció nyújtotta lehetőségekkel- sajnos. Merthogy az eredmény látványos, izgalmas, és persze hasznos. Helye van állandó és időszaki kiállításokon, a marketingben, sőt a kutatásban is. Ezekre példa a Petőfi Irodalmi Múzeumban Petőfi Irodalmi kortársait ábrázoló oldal, illetve a Nyugat folyóirat és a korszak jelentős irodalmi szerzőinek kapcsolatait feltérképező grafika.

Ha már adatvizualizáció, jó hírekről számolhatunk be saját házunk tájáról: megújul az OMMIK MuzeumStat múzeumi statisztikákat összesítő oldala. Sz. Fejes Ildikó, az OMMIK főosztályvezetője avatott be a MuzeumStat tervezési, fejlesztési folyamatába, és ismertette az oldal intézmények, fenntartók, kutatók, újságírók számára nyújtott előnyeit, szolgáltatásait. Ezentúl nem csupán az intézmények működésébe láthatunk bele adatokon keresztül, de összehasonlításokat is végezhetünk intézmények és területek között, illetve a pályázatok szétosztásáról is tájékoztatást kapunk.

Kómár Éva, az OMMIK Digitalizálási és Tartalomfejlesztési Csoportjának vezetője előadásában a digitális tartalmak kreatív felhasználását ismertette. A kreatív társadalomban egyre nagyobb az igény a digitális kulturális örökségi tartalmakhoz való hozzáférésre. Az OMMIK által működtetett MuseuMap a begyűjtésen és a publikáláson túl olyan szemléletet kíván itthon meghonosítani, hogy a digitális források egyrészt az oktatásban, turizmusban és rekreációban is hasznosuljanak, másrészt ezeket mindenki minél kreatívabban, a saját igényének megfelelően használhassa tovább.

Alexandre Matos, a MuSA projektmenedzsere további képek: http://museumdigit.hu/galeria/		Minkó Mihály adatvizualizációs szakember

Földalatti múzeum, 3D-s avarok: digitális best practice-ek

Jerzy Gawronski, az Amszterdami Egyetem régészprofesszora az amszterdami flaszter alá kalauzolt minket. A holland főváros régésze egy 15 évig tartó projektről, a Below the Surface-ről számolt be: a város metróvonalának bővítésekor több mint 700 000 lelet került felszínre az Amstel folyó egykori medréből, ebből a Rokin metróállomáson 9500-at ki is állítanak. Az egykori amszterdami lakók életét tízezer tárgyon keresztül mutatja be Kr. u. 1200-tól 2005-ig. Azonban nem csak a helyszín rendkívüli, hanem a tárgyak csoportosítása is. Nem kor, hanem tematika szerint rendezték be a vitrint, és feliratokat sem lehet látni – a mozgólépcsőn haladva amúgy is nehézkes lenne ezeket elolvasni. Viszont elképesztő látványvilágot tükröző honlapot készítettek, ahol az oldalt böngészők saját minikiállításukat is összerakhatják. A szemétből- merthogy a régi korok szemete a mai korok kincse, mutatott rá a professzor. Az adófizetők pénzén kotorásztunk a hulladékban, viccelt. A projekt alapkoncepciója, hogy a régészetet mindenki számára érthetővé és befogadhatóvá tegye (erről korábban itt számoltunk be). „A régészetben az a legjobb, hogy ha rábukkanunk valamire, az újabb kérdéseket vet fel”- mondta.

Laurien de Gelder, az amszterdami Allard Pierson kurátora és Karolina Badzmierowska, a dublini Noho kreatív fejlesztőcég örökségi account menedzsere azt a CEMEC projektet mutatta be, melynek a Magyar Nemzeti Múzeum is a tagja- sőt, molinóin a kölkedi lelőhelyen talált avar övcsat található. A 10 európai ország múzeumi és kulturális intézmény összefogásával létrejött Cross Culture Timeline (CCT) egy kora középkori virtuális gyűjtemény, mely a népvándorlás kori Európa történelmének turbulens időszakát hozza testközelbe. A projekt nem csak azt példázza, mi mindenre használhatók a digitalizált műtárgyfotók (holografikus videókhoz, animált kisfilmhez, interaktív adatbázishoz), hanem hogy egy jó partnerségből, kreativitásból még egy olyan távoli korszakot is élvezetessé lehet tenni a mai közönség számára, mint a kora középkor.

A Kiskőrösi Úttörténeti Múzeum gyűjteményének bemutatására egy beszélgetés keretében került sor. A gyűjteménykezelő Miklós Ferenc, és a múzeum fejlesztéseiért felelős Szávai Gyula üzletág vezető (Hewlett Packard Enterprise) és Veszelovszki Péter presales tanácsadó (Hewlett Packard Enterprise) összeszokott csapat már, jól ismerik egymás munkáját, amibe most a konferencia résztvevői is beleláthattak. Egy kis vidéki múzeum viszonylag szokatlan témájú gyűjteménye is jó terep lehet arra, hogy megismerjük a 21. századi múzeumok előtt álló kihívásokat, nevezetesen, hogy mennyire fontos a kiállításon túli információk gyors elérése, az élményszerűség, és hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Z-generáció igényeit.

Annette T. Keller multispektrális dokumentációs szakértő helyett Erik Joakim, a multispektrális képalkotásban úttörő Phase One kulturális örökség részlegének igazgatója állt be, hogy megismertesse a közönséget azzal a technológiával, melynek köszönhetően műtárgyakat a sérülés kockázata nélkül elemezhetjük, tanulmányozhatunk és közben olyan felfedezéseket tehetünk, amiről lehet, hogy álmodni sem mertünk. Így napvilágra kerülhetnek olyan alárajzolások, előtűnhetnek láthatatlan, tintával áthúzott sorok, melyek nemhogy szabad szemmel, de más technológiával is rejtve maradnának.

Jerzy Gawronski, az Amszterdami Egyetem régészprofesszora további képek: http://museumdigit.hu/galeria/		Laurien de Gelder, az Allard Pierson kurátora

KDS kerekasztal

Az első nap kerekasztal - beszélgetése a KDS eddigi eredményeiről, tapasztalatairól és a jövőbeli célkitűzésekről adott körképet. A résztvevők (Sz. Fejes Ildikó - Magyar Nemzeti Múzeum, Fonyódi Krisztián - Szépművészeti Múzeum, Répászky Lipót - MTVA, Maczelka Árpád - Országos Széchényi Könyvtár, Szatucsek Zoltán - Magyar Nemzeti Levéltár, Ráduly György - Magyar Nemzeti Filmarchívum, Szüts Etele - Forum Hungaricum Nonprofit Kft.) Katona Júlia moderátor irányításával próbáltak átfogó képet adni a közönség számára a jelenlegi helyzetről, az intézmények lehetőségeiről, az egyes gyűjteményi terület aggregátori teendőiről.

Minden résztvevő egyetértett abban, hogy fontos volna az ágazatok összefogása, de ez sok esetben a digitalizált állományok közti különbségek miatt is nehéz. Egy könyv vagy egy térbeli műtárgy digitalizálása teljesen különböző technológiát igényel, valamint az elkészült digitális rekordok sem hasonlóak.

A hosszútávú cél a Nemzeti Adattár Projekt (NAP) nevű fejlesztés kiszolgálása, ahol a magyar kultúra összes kincsét, azaz a közgyűjtemények teljes digitalizált állománya lesz elérhető mindenki számára. A KDS célja, hogy a kultúra mindenki számára elérhetővé, megoszthatóvá és értelmezhetővé váljon. A múzeumok esetében ez azt a feladatot is jelenti, hogy a digitalizált műtárgyakhoz olyan tárgyleírást kell készíteni, ami a nagyközönség számára is könnyen befogadható és oktatási célokra is felhasználható. Ezeket a szempontokat veszi figyelembe a MuseuMap „Utazás térben és időben” nevű mintaprojektje. A KDS egyik nagy kihívása ágazatoktól függetlenül az, hogyan lehetséges megteremteni a szervezeten belüli kooperációt, ami szervezetfejlesztéssel is járhat az adott intézményben. A digitalizálási folyamat során a különböző szakterületek kollégáinak össze kell fogniuk, hogy minél hatékonyabban és sikeresebben hajtsák végre a részfeladatokat, mert maga a technológia drága és gyors akciót igényel.

Az ágazati aggregátorok másik nagy feladata a szerzői jogok körüli téveszmék és félreértelmezések tisztázása, a digitális állományok szolgáltatóival a jogilag tiszta helyzet megteremtése. A hazai közgyűjteményi tartalomszolgáltatók részéről fontos szemléletváltást igényelne, ha például az Europeana.eu által elfogadott "Creative Commons" elvét követve, a magyar műkincsek rekordjait is szabadon elérhetővé, esetenként akár szabadon felhasználhatóvá szeretnénk tenni.

Összességében minden ágazat képviselője elismerte, hogy a KDS sok feladattal és megoldandó problémával jár, de egyben rengeteg új fejlesztésre ad lehetőséget, mind az intézményi struktúrában, mind pedig a saját gyűjteményük népszerűsítésének területén a laikus látogatók és a tudományos kutatók számára egyaránt.

KDS Kerekasztal-beszélgetés további képek: http://museumdigit.hu/galeria/		KDS projektvezetők

 
Inkluzív múzeum

Az OMMIK egyik célkitűzése, hogy megismertesse és meghonosítsa az inkluzív múzeum fogalmát és gyakorlatát a hazai intézményekben is. Első lépésként a fogalmat tisztázták a téma szakértői, felvázolták azokat a komplex kérdéseket, amik az inklúzió gyakorlatba való átültetése kapcsán merülnek fel, és arra is ráláthattunk, hogyan segítheti a dizájngondolkodás a múzeum inkluzívvá válását.

Az egyenlő esélyű hozzáférésről való gondolkodás megváltozott – míg korábban ez csak a testi fogyatékossággal élőkre vonatkozott, ez a kör mára kitárult- emelte ki Maria Chiara Ciaccheri független múzeumi stratéga, az egyenlő esélyű hozzáférés és az inklúzió szakértője. Nincs olyan, hogy átlagos múzeumlátogató. Mindenki máshogy más, mindenkinek más igényei vannak, ezért más tényezők akadályozhatják a múzeumi élményt- kinek fizikai, kinek szellemi, kinek földrajzi, anyagi, kulturális, stb. akadályokkal kell szembesülni. Az inklúzió azonban nem egy teher, hanem cool, mondja a szakértő, aki több olasz múzeummal dolgozik azok inkluzív stratégiáját kidolgozni. Az inklúzió elősegíti az innovációt, a kritikus gondolkodást, javítja a múzeumi élményt. Persze kitartást igényel, és az inklúzió hasznosságáról a múzeum vezetését is meg kell győzni, de megéri.

Ece Özdil, a milánói Jüniör alapítója dizájnerként vizsgálja az inklúziót. Az inklúzió egyik legnagyobb kihívása, hogy ahhoz, hogy sokszínűség megjelenjen az intézményekben, meg kell találni a közös nevezőt a makroszintű vezetői döntések és a látogatók érzékenységét, érdeklődését, igényeit mikroszinten figyelembe vevő kiállítási stratégiák között. Ismertette a különböző országok definícióit az inklúzióról (reflektálva az ICOM múzeumi definíciójának vitájára, amiről itt olvashatnak), illetve azt a négy jellemzőt, amivel jó, ha bírunk, amennyiben inkluzív intézmény szeretnénk lenni: céltudatosság, önismeret (tudjuk, mit akarunk és hogy ezt a közönségünk hogyan látja), diplomáciai érzék, hatékonyság.

A MuseumDigit előadói között találhatjuk minden évben az ICOM egyik szakmai bizottságának vezetőjét. Idén Marie-Clarté O’Neill, a CECA (Oktatásért és Kulturális Tevékenységért Felelős Nemzetközi Bizottság) újonnan megválasztott elnöke szólalt fel. A digitális technológia és a múzeumpedagógia kapcsolatát firtatta- utóbbi professzora a párizsi École du Louvre-ban-, kiemelve a múzeumpedagógia lényegét, vagyis hogy nem csak az a fontos, hogy milyen információkat osztunk meg a tárgyakról, hanem az is, hogy azokat hol és hogyan jelenítjük meg. Ne csak fizikai inklúzióban gondolkodjunk, fontos, hogy hogy mindenki be tudja fogadni a kiállítást. Ennek a stratégiának a kialakításában segítséget ad a CECA toolkitje, ami itt tölthető le.

Farkasné Dr. Gönczi Rita az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának egyetemi adjunktusa, a Nemzeti Fogyatékosságügyi- és Szociálpolitikai Központ képzési menedzsere, aki egy együttműködési megállapodás keretében az OMMIK-kal együtt dolgozik azon, hogy a múzeumok inkluzívvá válhassanak. Rita hangulatos előadásába a közönséget is bevonta. Tisztázta a hasonló jelentéskörbe tartozó, ám mégis különböző fogalmakat, bemutatta a tévutakat, mint a tokenizmus, az asszimiláció vagy a szegregáció, az egyenlő esélyű hozzáférés különböző aspektusait és megismertette a résztvevőket a Könnyen Érthető Kommunikációval (KÉK) alapelveivel és annak jelképével, amivel remélhetőleg egyre több múzeumban találkozunk majd.

Farkasné Dr. Gönczi Rita, az NFSZK képzési menedzsere további képek: http://museumdigit.hu/galeria/		Maria Chiara Ciaccheri múzeumi stratéga

Mitől más a MuseumDigit, mint a többi konferencia?

Játszottunk és nyereményeket osztogattunk

A Kupolateremben kiállító cégeket is bevontuk az idei nyereményjátékba: hogy a látogatók minél jobban megismerhessék a kreatív és informatikai ipar szereplőit, a cégektől kapták meg a kvíz helyes kitöltéséhez szükséges válaszokat. Múzeumi molinóból készült, újrahasznosított OMMIK-os tervezésű táskát, Debreczeni-Droppán Béla: Séta a Múzeumkerti kalauzát és a cégek által felajánlott igen értékes ajándékokat vihettek haza a szerencsések.

A büszke díjazott a Múzeum Atlasz előfizetését nyerte. további képek: http://museumdigit.hu/galeria/		A díjazottak az OMMIK újrahasznosított molinó-táskáját is megnyerték, benne Droppán Béla: Múzeumkerti kalauz könyvével.

Mi történik a múzeumi világban? Szóljon hozzá!

Idén új programformátummal is jelentkeztünk: ez volt a Szóljon hozzá! Aktuális témákat beszéltünk meg kötetlenül, hogy minél többet megtudjunk arról, az itthoni közgyűjteményi szférát mi foglalkoztatja. A konferencia második napján terítékre került a klímaváltozás és a múzeumok kapcsolata, és a múzeumi munkatársak mentális jóllétének, motivációjának fenntartása. Dr. Csorba Gábor, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa felvetette a klímaváltozás azon aspektusait, melyek a múzeumok (napi) működését érintik: hogyan csökkenthető a múzeumok ökológiai lábnyoma? Hogyan lehet a múzeumok programjaiba beépíteni az ökológiai tudatformálást? Csak a természettudományos gyűjteménnyel rendelkező múzeumok feladata a klímakatasztrófáról való tájékoztatás? Mit tehet ezért egy művészeti, néprajzi, történeti gyűjtemény? A párbeszéd élénk volt és több gyakorlati megoldás is felmerült, ami azt bizonyította számunkra, hogy a klímakérdés nemhogy foglalkoztatja a múzeumi munkatársakat, de szeretnének aktív szerepet is vállalni a klímatudatosság formálásában.

Csordás Izabella coach, tréner, mentálhigiénés és szervezetfejlesztési szakembernek köszönhetően egy olyan témát beszélhettünk ki, mely testközelből érint mindannyiunkat. Mit tehetünk, ha elakadunk munkánk során? Mitől érezzük azt, hogy elakadunk, nem haladunk, és ezen mi tud segíteni? Mitől lehet a múzeum még jobb, motiválóbb hely, ahol a munkatársak megbecsülve érzik magukat? Hogyan és mit kommunikáljunk a főnökünknek, hogy elérjük, amit szeretnénk? A múzeumi dolgozók mentálhigiéniájának kérdése amennyire fontos, annyira kevés helyen esik szó róla, ezért is örülünk, hogy a konferencia végén ilyen személyes és fontos témát érinthettünk.

A +1 napon workshopot tartottunk

Hagyománynak számít a MuseumDigiten, hogy a harmadik napon workshopokat tartunk. Most „Mindennek van története” címmel tartott workshopot a Nemzeti Múzeum Széchényi termében Nyáry Krisztián író, kommunikációs szakértő. A workshop különlegességét nem csupán az előadó személye és a helyszín adta, hanem maga a téma: a múzeumi történetmesélés. A múzeumok műtárgyaikon kívül azok történeteit is őrzik, ám nem mindegy, ezt hogyan osztják meg közönségükkel. Az új kor új hangnemet és stílust kíván- ehhez kaptak a résztvevők segítséget múzeumi best practice-eken és írói fogásokon keresztül. Nyáry Krisztián írói tapasztalatait osztotta meg azzal kapcsolatban, milyen a jó történet vagy mitől lesz egy történet érdekes; hogy érdemes belevágni; milyen pontokat érdemes kiemelni vagy milyen nézőpontot és hangnemet válasszunk. Mindezt csupa olyan műtárgyon keresztül, melyek az osztálynyi résztvevő saját intézményeiben találhatók meg.

A már fent bemutatott Erik Joakim workshopján a Phase One iXG digitalizáló munkaállomást és a Capture One CH szoftvert mutatta be, melyek biztosítják a hatékony képfeldolgozást és a kiemelkedő képminőséget. Ismertette a nemzetközi múzeumi sztenderdeknek megfelelő színmenedzsment rendszert és a Phase One multispektrális képalkotási lehetőségeit is. Mindezt a gyakorlatban is végigkövethették a résztvevők olyan tárgyak segítségével, melyeket ők hoztak.

"A külföldi előadók előadásai előremutatóak voltak, sok praktikus segítség is volt bennük. A kerekasztal beszélgetéseket jó ötletnek tartom"- írta egyik látogatónk. Köszönjük, és minden visszajelzésnek örülünk. Elvégre ez a konferencia rólunk, nekünk szól. Jövőre találkozunk ugyanitt!

Dr. Csorba Gábor: Tempora mutantur: változó klíma, változó múzeumok? további képek: http://museumdigit.hu/galeria/		Csordás Izabella:  Izabella: „Már megint mit akarnak tőlem?”- motivációs tippek

A rendezvényen készült további képeinket a konferencia hivatalos honlapján érhetik el.