„A klímaváltozás sokak számára ijesztő, de mindig van remény. Vannak olyan mindennapi, egyszerű dolgok, amivel mérsékelni tudjuk a hatásait”-mondta Milagros Flores (ICOMOS-hoz tartozó ICOFORT tanács vezetője). A Google Arts & Culture böngészhető, jó felbontású műveket tartalmazó tematikus gyűjteményei között olyan rendhagyó válogatás jelent meg, ami a klímaváltozás kulturális örökségekre gyakorolt negatív hatásaira hívja fel a figyelmet. A Heritage on the Edge a már említett Google Arts & Culture, a CyArk és az ICOMOS együttműködésének gyümölcse. Bár 1966-os megalapításakor az ICOMOS (International Council of Monuments and Sites, ami nem azonos az ICOM szervezetével) még nem tárgyalt erről a témáról, mára egyik fő tevékenységévé vált, hogy minél többen tisztában legyenek azzal, hogy a klímaváltozás a népességre és a környezetre, így kulturális örökségeinkre nézve is veszélyt jelent. 

Önmagában azzal, hogy a változó klíma és környezet az épített örökség romlásához vezet, még nem mondanak újat. Ennél ugyanakkor egy sokkal emberibb szempontból, társadalmi oldalról közelítik meg a problémát. A projekt készítésekor a kiemelt világörökségi helyszínek közösségeit is megszólaltatták, akik egyöntetűen kiemelték, hogy ezek a helyek, ezek az építmények nem csak a múltjuk és a kultúrájuk része, de erősen meghatározza az ő személyiségüket, mindennapi életüket is. Tehát ezekkel az emberalkotta szobrokkal, építményekkel nem csupán a területek látképe, de az ő identitástudatuk is komoly veszélynek van kitéve.

Melyek ezek a helyszínek és miért pont ezeket emelték ki?

1.) Rapa Nui, Húsvét-szigetek - a szobrok megmentése

A 10. és 16. század között készített Moaik „közössége” 1995 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján. A több száz Moai, vagyis a világszerte ismert vulkanikus eredetű kőből faragott szobrok nem csupán kulturális, de spirituális jelentőséggel is bírnak a helyiek életében, sőt, a chilei törvények is inkább definiálják őket a sziget természetes, elidegeníthetetlen részeként, semmint egyszerű kőtömbökként.

Sajnos az utóbbi időben egyre több szobor – szó szerint – talajt veszített a tengerszint emelkedése és az egyre erősebb viharok következtében. Bár a 3D-s rekonstrukciós munkálatok – melynek előnyeiről korábban már írtunk- megőrzik a jelenlegi állapotot, a víz közelsége folyamatos veszéllyel fenyeget.

A CyArk különböző technikákat hívott segítségül, hogy minél pontosabb felvételeket készíthessenek a helyszínen, mi több, külön képzéssel segítették a helyi régészek, kutatók munkáját, hogy a jövőben minél jobban tudják hasznosítani a technika vívmányait. A szobrok megőrzésének érdekében most különféle műszereket helyeztek el a sziget több pontján, amivel pontosabb képet kaphatnak a klímaváltozás fenyegetéseiről is.

Az esettel kapcsolatban talán ismét előtérbe kerül a vita, miszerint Hoa Hakananai’a („az ellopott vagy az elrejtett barát”) jogosan, de legalábbis indokoltan áll-e több, mint százötven éve a British Museum előterében. A Rapa Nuiak ebben az esetben azzal is érveltek, hogy a szobrok nem csupán élettelen kőtömbök, hanem egyenesen a családjuk, míg a britek pusztán szuvenírként, kiállítási tárgyként kezelik. Természetesen nem Ő az egyetlen Moai, aki a szigetektől távol, eredeti környezetéből elszakítva – de az időjárás viszontagságaitól védett helyen látható.

2.) Edinburgh, Skócia – túl sok csapadék 

A királyi várat már a 12. században elkezdték építeni, mint azt a dokumentumok is bizonyítják, mielőtt Edinburgh a 15. században Skócia fővárosa lett. Az elmúlt századokban számtalan fegyveres konfliktushoz szolgált helyszínül ez a vulkáni eredetű hegyen magasodó épület, most mégsem ezek jelentik a legnagyobb veszélyt. Nagy-Britannia szeszélyes, sok csapadékot hozó éghajlata korántsem újdonság, azonban az egyre hevesebb esőzések a tengerszint emelkedéséhez vezetnek, aminek köszönhetően eróziós folyamatok indulnak el a vulkáni kőzetben. Ez nem csupán az épületre, de az oda látogató turistákra és járókelőkre is folyamatos veszélyt jelent. Tény azonban, hogy a turisták megnövekedett száma is negatívan hathat az örökségi helyszínek fenntarthatóságára, csupán a megnövekedett szemét mennyiségével is.

A CyArk a várról készített 3D-s rekonstrukcióját ide kattintva tekinthetik meg.

3.) Bagerhat, Bangladesh – harc az áradások ellen

Bagerhat történelmi mecsetegyüttese – mely 1985 óta szerepel az UNESCO világörökségei között - szintén felkerült a Google listájára. Mint a fenti esetekben, itt is az emelkedő tengerszint jelenti a legnagyobb kihívást, pontosabban az elpárolgó víz után hátramaradó só. Ezzel egyidejűleg a talaj nedvességtartalma is folyamatosan nő, mely jelentős mértékben gyengíti az épületek alapozását. Az együttes számos téglamecsetből, korai iszlám műemlékekből és egy 60 kupolás nagymecsetből áll.
A korábban említett CyArk itt is 3D-s felvételeket készített, amik nemcsak, hogy otthonról is elérhetővé teszik ezt az örökségi helyszínt, de annak folyamatos monitorozásában is segítenek. 

4.) Kilwa Kisiwani, Tanzánia – eróziós folyamatok

A tengerszint emelkedése szintén eróziós folyamatokat indított el az Indiai-óceán palotákkal és mecsetekkel tarkított fontos kereskedelmi központjában, Kilwa Kisiwaniban, mely 1981 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján, 2004-ben pedig a veszélyeztetett örökségek közé is felvették. A település legkésőbb a 8. század óta lakott, s bár a kereskedelmi kapcsolatok végett India és Kína is hatással volt rá, leginkább afrikai eredetekhez vezethető vissza.

5.) Chan Chan, Peru - viharok, szárazság és a bennük rejlő veszélyek

A Chimú civilizáció egykori fővárosa, Chan Chan a 9. és 15. század között, a gyarmatosításokat megelőzően Dél-Amerika legnagyobb, virágzó városa volt. Miben hittek és hogyan éltek ennek a letűnt civilizációnak a tagjai? A kérdés megválaszolásában mindenképp fontos, hogy a jövő kutatói is megismerhessék az eredeti maradványokat.

Szakemberek dolgoznak folyamatosan azon, hogy a város megmaradt romjait megőrizzék és megmentsék attól, hogy az esős-száraz időszakok kiszámíthatatlan és gyakori változásai örökre eltöröljék a felszínről. Hisznek abban, hogy pontos felmérésekkel és dokumentációkkal jobban megismerhetik a klímaváltozás következtében felmerülő kihívásokat, így sikeresen vehetik fel ellene a harcot.

A projekt mellett az ICOMOS 2019 nyarán online is elérhető kiadvánnyal jelentkezett A múltunk jövője: a kulturális örökség bevonása a klímaváltozás elleni harcba címmel. A szervezet vezetői szerint a megfelelő dokumentáció, a katasztrófakockázat csökkentése, a sebezhetőség értékelése, megőrzés, oktatás, az örökségi helyek látogatóknak történő bemutatása és elsősorban szemléletváltás szükségesek ahhoz, hogy globális összefogással megakadályozható legyen a világörökségi helyszínek megmentése, melyek nem csupán történeti és kulturális, de identitás szempontokból is fontos szerepet játszanak egy-egy nép életében.

ICOMOS – Climate Change and Heritage Working Group
The Future of Our Pasts: Engaging Cultural Heritage in Climate Action
2019. július 1.

Források és kiadványok:
https://artsandculture.google.com/project/heritage-on-the-edge
https://artsandculture.google.com/partner/cyark
https://www.cyark.org/
https://www.icomos.org/en/focus/climate-change/72313-new-google-platform-blazes-trail-for-using-heritage-to-communicate-about-climate-change