Soha nem látott mennyiségű fotóanyagot tett szabadon felhasználhatóvá a Smithsonian

Az amerikai Smithsonian Institute, ami 19 múzeumot, 9 kutatóközpontot, könyv-és levéltárakat és egy állatkertet foglal magába, 2,8 millió nagyfelbontású, két-és háromdimenziós rekordot tett szabadon felhasználhatóvá. Soha eddig ilyen mennyiségű képanyag nem vált még szabad felhasználásúvá. Miért lépték ezt meg, melyik kép az, amit soha nem tesznek online elérhetővé – és miért nem? Egy fontos kulturális esemény háttere.

174 éves történetében először a Smithsonian 2,8 millió nagy felbontású két- és háromdimenziós képet ad közre egy nyílt hozzáférésű online platformon, ahol a képek ingyenesen megtekinthetők és letölthetők. Az 19 Smithsonian múzeum, kilenc kutatóközpont, könyvtár, archívum és állatkert adataival és anyagaival bíró új digitális gyűjtés arra ösztönzi a közönséget, hogy ne csak böngésszen, hanem a képet szabadon használja, újrafelhasználja és alakítsa át, legyen az képeslap vagy rövidnadrág.

És ez csak a kezdet. Idén a Smithsonian újabb 200 000 képet készít, és folytatja a digitalizálást 155 millió darabot számláló gyűjteményében. Világszerte közel 200 kulturális intézmény- közte az amszterdami Rijksmuseum, a New York-i Metropolitan Museum of Art és az Art Institute of Chicago szabadon felhasználhatóvá tette digitális gyűjteményének egy részét. A Smithsonian lépése azonban minden eddigit felülmúl. „Tudományágakon, korokon és kultúrákon átívelő óriásprojekt, ami hatalmas hozzájárulás az emberi tudás megismeréséhez”- mondja Simon Tanner, a londoni King’s College digitális kulturális örökség professzora.

Eddig a Smithsonian is csak akkor engedte képeit felhasználni, ha arra külön engedélyt kértek, és nem engedte azokat kereskedelmi célokra felhasználni. Az effajta vonakodás nem ritka: az intézmények tartanak attól, hogy a műtárgyakat hamisítani fogják, lejáratják vagy egyszerűen „agyonhasználják” (lásd szegény Mona Lisa), ami ártana a hírnevüknek. A Smithsonian mostani döntése egybeesik a digital-first stratégiájuk bevezetésével (ennek célja, hogy egymilliárd embert érjenek el digitális eszközökön és különböző innovációkon keresztül), és állítják: a digitalizálásnak sokkal több előnye van, mint hátránya- „aki rossz célra akarja használni a képeket, az így is, úgy is megteszi. Mi azoknak a jó szándékúaknak segítünk, akiket a jó cél vezérel”- nyilatkozta Effie Kapsalis, a digitalizálás vezetője.


A Creative Commons Zero (CC0) licensz eddigi hozadéka például Amy Karl 3D szobra Hatcherről, a National Museum of Natural History 66 millió éves triceratopszáról. Hatcher gerincét egy kicsit remixelte, akárcsak egy mai biomérnök. A művész szerint azért fontos megosztani a gyűjtemények darabjait online, mert a mai világra lefordítva ez olyan, „mintha egy könyvtár ajtaját mindig zárva tartanánk.”

Artist Amy Karle unveils a series of sculptures of the National Museum of Natural History’s 66-million-year-old triceratops, Hatcher.

Az alkotáshoz a gyerekeknek is kedvet csinálnak: Jon Scieszka és Steven Weinberg játékos munkafüzete, a Hogyan alkoss kollazsoszauruszt? a Smithsonian gyűjteményének darabjait veszi alapul. Így lesz George Washington karjából, egy sztegoszaurusz farkából és Charlie Parker szaxofonjából elefántszerű lény. Pocahontas portréjától Muhammad Ali boxsisakján és az Amelia Earhart rekordját biztosító Lockheed Vega 5B repülőgépen át a Cassiopeia A szupernova töredékéig dúskálhatunk a szebbnél szebb képekben.

How to Make a Collagasaurus

A Smithsonian teljes gyűjteményének kevesebb mint 2% -a került bele ebbe a projektbe. Effie Kapsalis azonban hangsúlyozza, hogy a tárgyaknak van egy része, ami a belátható jövőn belül biztosan nem lesz nyilvánosan elérhető online. Ezek leginkább a veszélyeztetett fajokra vonatkozó helymeghatározási információkat tartalmaznak, illetve a marginalizált közösségekből származó képek és műtárgyak. Publikálásuk veszélyeztetheti az adott csoport megélhetését, értékeit vagy akár túlélését is.


„A múltban nem mindig volt tiszteletteljes az a mód, ahogy az emberek megörökítettek bizonyos kultúrákat- mondja Kapsalis.- Ezeket nem lenne etikus megosztani. Először konzultálni kell az érintett közösségekkel, és a diskurzus elemi résztvevőivé kell tenni őket." Ez nem azt jelenti, hogy ezeket a tárgyakat egyáltalán nem lehet majd látni a múzeumokban, de a Smithsonian tisztában van azzal, hogy egy tárgy reprezentációja hatalmat adhat egy csoportnak, s meg is foszthatja őket tőle. Lehet tiszteletteljes, vagy lenéző, gúnyolódó. A megfelelő kontextusba kell őket helyezni, és hozzáférésükhöz más protokollra van szükség.

via

 

 

 

Országos
Muzeológiai Módszertani
és Információs Központ