Múzeumi kommunikáció: miért fontos, hogy egy múzeumnak személyisége legyen?

Nem tudjuk, mikor nyitnak ki újra a múzeumok, azonban a digitális jelenlét nem csupán szükségszerűség, hanem lehetőséget is ad arra, hogy egy múzeum megtalálja a közönségét, és ami még fontosabb: meg is tartsa, hogy a járvány elmúltával akár rendszeres látogatóvá váljanak. A digitális térben való jelenlét már régen nem elég: tudni kell kitűnni a zajból, abból az infólavinából, ami ilyenkor egy átlagos kultúrafogyasztóra zúdul. Ahogy múltkori cikkünkben Misetics Mátyást idéztük, a múzeumok ilyenkor a Netflix-szel és a Google-lel versenyeznek. Ez azonban senki kedvét ne szegje, mindenkinek jut hely az internetes univerzumban- csak jól kell csinálni. 

Ennek bizonyítéka a szintén korábban bemutatott readingi kis mezőgazdasági múzeum, a Museum of English Rural Life, ami gyakorlatilag nulla büdzsével, ám briliáns közösségimédia-jelenléttel hívta fel magára a figyelmet. Vagy a Louvre Abu-Dhabi, ami szakít a kulturális elitizmussal, és fiatalos, friss hangon szólítja meg a közönséget. Ezekről itt írtunk:

Ezek sikerének kulcsa az egyéni hangnem és a múzeum egyediségének fókuszba állítása, ami együttesen kétségtelen előnyt jelent a kulturális piacon.

Hogyan találhat rá egy múzeum a hangjára?

Russel Dornan, a V&A Dundee jelenlegi, és a londoni Wellcome Collection egykori social media menedzsere osztotta meg ezzel kapcsolatos gondolatait, amik tanulságosak lehetnek, ha épp azon dolgozunk, hogyan adhatunk múzeumunknak mással össze nem téveszthető “arcot”, ami nem csak kiemeli a tömegből, de megjegyezhetővé, sőt szerethetővé is teszi az intézményt. A cikk eredetije itt jelent meg. 

Kell-e, hogy egy múzeumnak személyisége legyen? Gondoljunk kedvenc múzeumaink Twitter- vagy Instagram-profiljára. Mi az, ami ami megfog bennük, amihez kapcsolódni tudunk? A témán vagy a szakértelmen kívül a profilok mögött megbújó közösségi média menedzserek azok, akik életre keltik a múzeumokat az interneten.

 

 

A MERL nem csak a közönségével, hanem a közösségi média népével is kommunikál. „Le kéne vágni a hajad. Küldesz egy szelfit?"- tette fel a kérdést a Twitter, amire a MERL válaszolt, és majdnem kétezer lájkot kapott.

 

A közösségi média megmutatja, hogy a múzeum izgalmas, inspiráló hely lehet

A múzeumokat sokáig dohos, elitintézményeknek tekintették, melyek működése kiváltságos, didaktikus és nem egyenrangú kapcsolatokon alapult. Egyre nagyobb részük válik befogadóvá, hozzáférhetővé és dinamikusabbá, olyan helyekké, ahol az emberiség tárgyi és szellemi örökségét bárki szabadon felfedezheti. Ennek az átalakulásnak nagy része annak a következménye, hogy a digitális technológia lebontotta az intézmények falait. A múzeumok és közönségük között a közösségi médiának köszönhetően közvetlenebb, személyesebb és informálisabb kapcsolat szövődött, és amikor ez a kapcsolat jól működik, az a közösségi média menedzsereknek köszönhető. 

„Számomra a közösségi média lényege, hogy ezeknek a nagy intézményeknek személyisége van. És hogy emberek alkotják. Ők teszik a múzeumokat naggyá. Látogatóként a személyre szabott látogatás általában pozitívabb lesz. És a közösségi média számomra ezt jelenti: személyes interakciót. ” Lexie Buchanan, Ontario Art Gallery

Míg egy intézmény személyiségét a múzeum küldetése, brandje, szakterülete és általános megközelítése határozhatja meg a közösségi médiában, mindez egy közösségi média menedzseren keresztül történik. A kérdés: hogyan befolyásolja a közösségi média menedzser személyisége az intézmény online jelenlétét? A közösségi média menedzser emberként egy élettelen tárgyat képvisel. Ez kihívást jelent, el kell döntenünk, hogy a múzeumnak milyen legyen az online hangja és működése.

  • Tegeződjünk vagy magázódjunk?
  • Ő vagy mi? Egyes szám harmadik személyben vagy többes szám első személyben beszéljünk a múzeumról?
  • Netán úgy tegyünk, mintha a múzeum maga szólalna meg? 
  • Ha igen, mit mondana? Hogyan mondaná? 
  • Szabad egy múzeumnak viccelni? Mennyire lehet vicces? 
  • Milyen a stílusa, néha szarkasztikus, komoly, pimasz?

A kérdésekre adott válaszok egy részét az intézmény története, szakterülete és megközelítése adja meg (amit a brand is kifejez). A közösségi média azonban lehetőséget kínál a múzeumoknak arra is, hogy megszabaduljanak a róluk alkotott elavult elképzelésekről és feje tetejére állítsák a múzeumokkal kapcsolatos sztereotípiákat. Elképzelhető azonbab, hogy a fenti kérdésekre adott válaszokról az intézmény olyan döntéshozói határoznak, akik a múzeum online jelenlétét inkább korlátozottabban, szűkebben képzelik el. Ez nehézséget okozhat, mivel a közösségi média menedzser más szempontokat tart szem előtt. 

 

A tekintélyes londoni Royal Academy of Arts bevállalta, amit sokan talán nem: Goya Szaturnuszát az otthonról dolgozó szülők védőszentjeként aposztrofálta. A poszt működött, bár erre a reakcióra ők sem számítottak, és beismerték azt is, hogy ezzel a tweettel saját határaikat is próbálgatták. Egyszerre tettek tehát valami merészet, reagáltak az aktuális helyzetre, amivel sokan azonosulnak és mutatták meg emberi oldalukat. 

 

A közösségi média lényege a közösség

 

 „A gyűjteményünk miatt az emberek könnyen egy ósdi viktoriánus csodakamrával azonosíthatnak minket. Ehelyett megpróbáljuk a közönséget könnyed, laza hangon megszólítani, ami azt üzeni, hogy a múzeum szórakoztató, izgalmas és inspiráló. ” Polly Heffer, Horniman Museum & Gardens

 „Az embereket sokkal jobban megfogja egy emberi hang, mint a steril, személytelen tónus, ezért fontos, hogy megmutassuk, egy múzeum mögött valós emberek állnak, mert ez növeli az emberek múzeumba vetett bizalmát, és szórakoztatóbb is.", Steve Boyd, Albright-Knox Art Gallery

A közösségi média szépsége éppen az, ami a nevében is benne van: hogy közösségi. A múzeum közösségi média csatornája reagál a múzeum közönségére és arra, hogy ők mit osztanak meg abból, amit a múzeum posztol. Időről-időre feszegetem, és nem mindig tudom, milyen lesz ezek fogadtatása. Az én feladatom közösségi média menedzserként az, hogy megértsem, mire kíváncsi a közönség és megítéljem, meddig mehetek velük. Ugyancsak az én felelősségem, hogy felismerjem a kivételeket, és tudjam, hogy ha nagy ritkán kapunk is negatív, elítélő kommentet, az nem akadályozhat meg minket abban, hogy olyan tartalmat osszunk meg, amit a közönségünk nagy része értékel.

Sok múzeum mutatja meg humoros oldalát online, néha pimaszak, néha merészek. Mi ítéljük meg, hogy mi a legjobb a múzeumunknak. Például az orvostudományi gyűjteménnyel rendelkező philadelphiai Mütter Museum darabjai sokkolnának vagy visszatetszést keltenének, ha nem a megfelelő formában tálalnák őket, de ők nem ezt a megközelítést választották. Az emberi maradványokkal való bánásmód tiszteletet és érzékenységet igényel, ami miatt számos múzeumnak nem kell aggódnia.

 

Videó a Mütter Museumról 

A Mütter Museum nem forgatja ki úgy a múzeumokról alkotott kliséket, mint ahogy azt a londoni Horniman Museum teszi, ami tudatosan eltávolítja magát a a poros elképzelésektől, mivel a Mütter anyaga már eleve rendkívül meglepő, szokatlan és bizarr a közönség többsége számára. Nem lehetnek pimaszok a gyűjtemény darabjaival kapcsolatban, de (vagy éppen azért, mert) a gyűjtemény darabjai eleve provokatívak. Amit a legkevésbé akarunk az az, hogy csalódást okozzunk vagy felháborodást keltsünk azokban, akik szeretik a múzeumunkat.