Múzeumok a járvány után: a kiállításrendezés, az elköteleződés és a múzeumi szervezet új formái

Milyen változásokat hoz a múzeum életében a távolságtartás, milyen lesz a múzeumi élmény a járvány után? Tippeket és javaslatokat gyűjtött össze a Studio Tectonic nevű, kiállítások dizájnjával foglalkozó tanácsadó cég, amiket ha nem is tartunk be egy az egyben, érdemes megfontolni.

Még időbe telik, míg a járvány miatti múzeumbezárások tanulságait mindenki leszűri. Az amerikai Studio Tectonic most izgalmas formában osztotta meg azokat a tanácsokat, javaslatokat, amiket a kérdőívjüket kitöltő múzeumi szakemberek válaszai alapján állítottak össze a kiállítások tartalmára, a kommunikációra, dizájra, a múzeumi munkatársakra, az intézmény működésére vonatkozóan. Ezek nem csupán a mostani rendkívüli körülményekre, hanem a jövőre is vonatkoznak. 

 

Tartalom

  • Az állatkertek sikeresen kommunikáltak a bezárások alatt a közösségi médián keresztül, az állatok és a gondozóik a karantén alatt is folytatták megszokott mindennapjaikat. Hogyan lehet ezt az élettelen tárgyakra és gyűjteményekre átültetni?
  • A legtöbb intézmény raktára tele van műtárgyakkal. Rakjunk össze véletlenszerűen, koncepció nélkül szépen elrendezve különböző tárgyakat ki nem használt terekben, üres termekben, hogy enyhítse az állandó kiállításra nehezedő nyomást.
  • Adja kölcsön gyűjteményei darabjait hosszabb időre más-más intézménynek. Ez lehetővé teszi a bérlő számára, hogy hosszabb kiállítási ciklusokat tartson, és csökkenti azt a nyomást, hogy rövid időn belül sok embert kell becsalogatni. 
  • Az továbbra sem változott, hogy mitől jó egy kiállítás: egy jó kiállítás meglepő, szórakoztató, hasznos kognitív disszonanciát kelt és “jó dolgokat" mutat. Ne veszítsük szem elől, hogy miért járnak az emberek múzeumba, de ez korántsem minden, amit várnak tőlünk.
  • A korábban eltervezett kiállítások mostani terveit nem kell kidobni. Nézzünk rá új szemszögből, lehet, hogy kis változtatásokra van csak szükség. Szánjunk rá extra időt, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy minden új kiállítást a közbiztonság és a kényelem szem előtt tartásával terveztek.
  • Van lehetőségünk arra, hogy a múzeum falain kívül is elérjük a közönséget? Számunkra mit jelent a múzeum, ha a jelenlétünket kevésbé határozzák meg a fizikai falak?
  • Vegyünk példát a mai informalitásról. A múzeumok gyakran meglehetősen szigorúak és szabályozottak.Van kisebb felbontású felvételünk a színfalak mögötti munkákról? Vettünk már fel múzeumtúrát okostelefonokkal? Legyen kevesebb, mint három perc, és osszuk meg az izgalmas dolgokat arccal és/vagy a közösségi médián keresztül.
  • Igényes tartalmakat osszunk meg a honlapon és közösségi média platformokon keresztül, például videóalapú oktatási anyagokat (például egyszerű festőórákat és hasonló tevékenységeket, vagy házon belül készített podcastokat, amelyek bemutatják a múzeum munkatársait / szakértőit, vagy mélyebben elmerülnek egy-egy témába). Ezek nagyszerű rövid anyagok, amik valódi tartalmat képviselnek, nem csak a marketing célokat szolgálnak.
  • Ossza meg a látogatókkal, hogy a múzeumban hogyan dokumentálják és birkóznak meg a pandémiával. A látogatóknak milyen érzést ad ez, hogyan látják magukat a történet alakításában?
  • Milyen múzeumon belüli élményeket kínálhatunk online azoknak a látogatóknak, akik amúgy ritkán jelennek meg a múzeumban? A multimédiás élményeket hogyan lehet a személyes érintőképernyős élményből webes interaktív programmá alakítani? Hogyan lehet a kiállításról készült videót a weboldalra átalakítani? 

 

Dizájn

  • Vegyük figyelembe a látogatók mozgásának irányát. Néhány kiállításon ez lineáris, ami segít. Ha azonban szabadon választhatunk, van olyan irány, ami szóba jöhet anélkül, hogy a látogatók tömörülnének? El lehet helyezni a szabadon álló vitrineket úgy, hogy irányítsák a látogatók útvonalát?
  • A nyomógombok helyett könyökkel is működtethető gombokat válasszunk. A jelzések, infók legyenek egyértelműek és könnyen érthetőek. 
  • A padlón jelölhetjük az "aktív zónákat" és "várakozó zónákat", hogy a látogatók be tudják tartani biztonságos távolságot, miközben arra várnak, hogy megtekintsék a kiállítási tárgyakat. Ezek lehetnek olyan jelzések is, amilyeneket a szupermarketekben látunk. Ügyeljünk arra, hogy a várakozó zónák is lekössék a látogatókat, hogy ne unatkozzanak.
  • Valóban fontos, hogy kövessük a látogatók mozgását. Hova mennek? Meddig maradnak ott? Mit csinálnak? Mit érintenek meg (ha erre van módI? Összegezzük ezeket a megfigyeléseket, hogy valós viselkedés és adatok alapján hozzounk döntéseket. Ez segít egy új, tájékozottabb szemmel néznünk a kiállításokra.
  • Ha a térben kevesebb kiállítási elem jelenik meg a társadalmi távolságtartás miatt, kevesebb lesz a tartalom, így lehetőség van arra, hogy kiemeljük a kiállítás legfontosabb elemeit. Ez költséget takaríthat meg, mivel kevesebb "cuccot" jelent, és lehetőséget adhat a látogatónak, hogy még erőteljesebb élményeket szerezzen. Hozza ki a legtöbbet abból, amit ki lehet állítani.
  • Legyen kevesebb kiállítási elem a térben. Használjuk ezt ürügyként arra, hogy eltávolítsuk azokat a tárgyakat, amik valamiért nem passzolnak oda... a társadalmi távolságtartás érdekében.
  • Hogyan üzenhetnek a látogatók a nekünk? Mi van, ha a régi kézírásos cetlikből rövid, 5 másodperces videó- vagy audioklipek lesznek? A folyamatosan fejlődő múzeumoknak mérlegelniük kell, hogyan lehet új módon rögzíteni a látogatók visszajelzéseit.
  • Mint sok életünk más területén, a hanggal aktivált interaktív eszközök is az új múzeumi működés részévé válhatnak. Működtethetők-e a meglévő interaktív médiumaink hanggal? Ügyeljün arra, ne legyen ha túl sok hanggal irányított eszköz egy helyen.
  • A múzeumok továbbra is társadalmi terek. Integráljuk az embereket úgy, hogy továbbra is kapcsolatba léphessenek egymással, miközben szem előtt tartjuk, hogy ehhez nagyobb alapterületre lesz szükség, amelyet más területektől kell elvenni.
  • Tegyünk kukákat / újrahasznosító tartályokat a kiállítási térbe. Komolyan. Olyat, ami pedállal működtethető, hogy ne kelljen hozzáérni.
  • Mennyi hely kell ahhoz, hogy egy kerekesszékes látogató elférjen? Ha lehet, még szélesebb legyen a sáv, ahol a látogatók haladhatnak. Az “új norma” nem gyors és átmeneti megoldásokat igényel, hanem lehetőséget ad arra, hogy minden szempontból átgondoljukintézményeinket hozzáférés és a diverzitás szempontjából.
  • A videók 1-3 perc hosszúságúak legyenek. Akkor rövidebb időt is kibírnak a látogatók állva…és nincs tömörülés.

 

Intézmény

 

  • A járvánnyal kapcsolatos tapasztalatokat minden intézménynek folyamatosan ki kell értékelnie magát és látogatói elvárásait. Nincs egyetlen, mindenki számára megfelelő megoldás.
  • Támogatják-e a mostani üzleti modellek, hogy a múzeum kevesebb embert fogadjon vagy tovább legyen nyitva, hogy az emberek ne tömörüljenek? A jövőbeli tervezés során figyelembe kell venni a pénzügyekre gyakorolt hatásokat.
  • Dolgozzunk ki egy hosszú távú „részleges közönségi” stratégiát. Tervezzünk 25% -os, illetve 50% -os látogatottsággal és dolgozzunk ki több esetre forgatókönyveket. Ezzel az intézményét arra összpontosíthat, ami valóban számít.
  • Fejlesszen ki egy kiállításon belüli vizuális világot a kiállításon látható, társadalmi távolságtartásra felszólító jelzések számára. Matricázzuk fel az aktuális kiállításokat.
  • Elképzelhető, hogy kezdetben negatív reakciókat vált ki a távolságtartás, egyesek erősen reagálhatnak mások viselkedésére (és arra, amit mi rosszul teszünk, szerintük). Fontoljuk meg a kritikus megjegyzéseket (és készüljünk fel válaszokkal), és úgy gondoljunk minden erőfeszítésünkre, mint egy kísérletre, hogy javítsuk a látogatók általános elkötelezettségét.
  • Szerepeljenek fő helyen társadalmi távolságtartásra tett erőfeszítéseink a honlapon. Tegyük ki a bejáratra. Helyezze őket a mosdó ajtajára és különböző pontjaira. Következetesen és lelkiismeretesen emlékeztessük az embereket a szabályokra.
  • Ismerjük meg közönségünket azáltal, hogy megkérdezzük, hogyan lehetünk a leginkább relevánsak a számukra, hogyan számíthatnank ránk, hogy megbirkózzanak az elszigeteltséggel és a távolságtartással?
  • Vajon a bevezetni kívánt változtatások bizonyos közönséget (és tanulótípusokat) előnyben részesítenek, és mások számára kevesebb előnnyel járnak? Az eddig bevált gyakorlat továbbra is érvényes. Gondoljunk a szélesebb körű hatásokra, de ne bénítson meg egyik sem.
  • Tanulmányozzuk, hogy más típusú intézmények hogyan működnek. Az állatkertek tanulhatnak a művészeti múzeumokból. A gyermekmúzeumok a tájházaktól tanulhatnak. Nyissunk párbeszédet a különféle típusú intézmények között, hogy megismerjük egymás legjobb gyakorlatait.
  • Figyeljük meg, hogy az emberek hogyan viselkednek a városban, az utcákon, a tereken, a zárt terekben, a múzeumon kívül. Az, hogy az emberek hogyan viselkednek, megmutatja, hogy mi az, ami számukra kényelmes. Az emberi viselkedés megfigyelése más nyilvános terekben segíthet nekünk a látogatók kényelmi szintjének nyomon követésében is.
  • Használja ki a kültéri tereket, a parkolókat, az udvarokat és más tereket, mint kiállítási területet. Ez tökéletes lehetőség valami új kipróbálására is.
  • Nincs COVID előtti és utáni világ. A COVID utáni világ hosszú, lejtős pálya, és nem egyetlen pillanatból áll.
  • Egy-egy megoldásnál rövidítsük le a fejlesztési ciklusokat, ami nem működik, vagy nem lehet egy-két változtatással feljavítani, attól váljunk meg. Rendben van, ha kísérletezünk ... a közönség megbocsát, ha tudják, hogy dolgozunk rajta.
  • Mit tehetnek a múzeumok a közösségért a szokásos tevékenységükön túl? Lehet-e a hétfőn bezárt múzeum közösségi találkozóhely? Számos lehetőség van az újrahasznosításra, ami segíthet a közösség kiszolgálásában és abban, hogy intézményeink létfontosságúak legyenek közösségeinknek.
  • Mi lenne, ha munkatársi gárdát cserélünk egy másik intézménnyel és lennének a felelsősek az újbóli megnyitásért? Vajon egy új nézőpont olyan változásokat eredményez, amire eredetileg esetleg nem számítottuk? Ezzel minden bizonnyal elkerülhető a "de mi mindig így csináltuk” szemlélet. Ez kiváló alkalom az informális szakértői értékelésekre és áttekintésekre, hogy más szemszögből is betekintést nyerjünk. Használjuk szakértelmünket és ötleteinket egymás támogatására gyakorlati tapasztalatokkal.
  • Jó alkalom arra is, hogy átgondoljuk, számunkra mit jelent számunkra a múzeum: az épületet és a gyűjteményeket? A kapcsolatot a közönséggel? Gondoljuk át, hogy mit jelentünk a nyilvánosság számára, ha jelenleg 100% -ban függünk attól, hogy az embereket az intézménybe vonzzuk.
  • Melyik kiállítás lesz bombasiker? A közösségi média szempontjából létfontosságú és az intézmény sikerét is meghatározza. Járvány alatt ez nehéz helyzetet szülhet, és azokra támaszkodó múzeumoknak át kell gondolniuk, milyen szerepet játszanak intézményük sikerében.

 

Munkatársak és a múzeumi működés

  • Fontolja meg, hogy ne egyszerre térjen át az otthoni munkavégzésről az intézményben végzett munkához. Sok munkakör 20%-a elvégezhető tartósan otthonról, anélkül, hogy befolyásolná az eredményt. A találkozók továbbra is folyhatnak online. 
  • A kulcsfontosságú kiállítások végén álljon egy munkatárs, aki búcsúztatja a látogatókat. A feladata, hogy megkérdezze a látogatókat, hogy mi hatott rájuk, mi tetszett, és ha hiányoltak valamit, valamire kíváncsiak voltak, de nem jutottak el oda. Ha a látogató akarja, visszakísérheti a kiállításba. Az emberek barátságosak és értékelik a jó bánásmódot.
  • A munkatársak jelentik a múzeum igazi erősségét. A munkatársak nagyobb létszáma javíthatja a látogatói élményt, elősegítheti a tömeg irányítását, és tisztán tarthatja a nagy felületeket is. Az emberek jobban kezelik az összetett helyzeteket, mint bármely technológia. A gyerekmúzeumok és a tudományos központok ebben élen járnak. Minden intézménytípus tanulhat tőlük a látogatók elkötelezettségéről.

 

Technológia

  • Működhetnek az interaktív eszközök pedállal, térddel, könyökkel? Az egyszerű eszközöket nagy költségek nélkül köthetjük a meglévő gombokhoz, de vigyázzunk a csúszásveszélyre. 
  • Adjunk "érintőtollat" minden látogatónak, amire egyedi üzenetet írhatunk. Olcsó és nagyszerű hírvivő, mint az évek óta használt kitűzők. A végén gyűjtsük össze a megmaradt darabokat, és fertőtlenítsük őket újrahasználat előtt.
  • Több múzeum fontolgatja, hogy app alapúvá válik, vagyis ad valamit extrát a műtárgyleírásokhoz, például animációt vagy életre kelt az app-pal egy tárgyat.
  • Új technológia - például sárga fényű szenzor jelezheti, amikor egy terület zsúfolttá válik, és piros, ha túl sok ember gyűlik össze. Nagyon szórakoztató lehet, különösen a tudományos központokban és a gyermekek számára szánt kiállításokon, ahol közvetlen akciók révén „ki lehet kapcsolni a fényt”. 
  • A QR-kódok lehet, hogy csökkenti az egyes médiumok érintését, de ez azt jelenti, hogy sok ember kerülhet egymás mellé. A használatuk a kiállításon gyorsan érdektelenné válhat, ezért óvatosan válasszuk megoldásként a mobiltelefonokat ... az alapvető kérdéseket továbbra is nekünk kell tudni megoldani.
  • Használjon kültéri grafikai nyomtatási és keretezési módokat belül. Könnyebb őket tisztán tartani és tovább tartanak.

 

 

Látogatók

  • Az idősávokra bontott jegyvásárlási módszer működhet az intézmény egészére vagy egy részére? Állapítsuk meg előre “a maximális látogatószámot", és tudassa a nyilvánossággal, hány ember van a termekben. Fontolja meg a maximális szám lebontását óránként, fél óránként, vagy bármilyen időközönként, amely az intézmény számára a legmegfelelőbb. Ez segíthet az embereknek eldönteni, mikor látogatják meg a múzeumot. 
  • Rövidebb látogatások esetén legyen olcsóbb a jegy. Gondoljunk a jegyek eladására úgy, mint egy időzített szolgáltatásra. A két órás spa kezelés sokkal költségesebb, mint egy 30 perces masszázs. Rendben van, ha ezt “bemondásra” csináljuk.
  • A kiállításokat vagy a kulcsfontosságú tereket rotációban óránként 10 percre zárjuk be és tisztítsuk meg. Azok, akik értékelik, ha egy hely frissen tisztított, követni fogják. A kevésbé aggódó vagy kevésbé veszélyeztetett emberek is nagyra értékelik, ha tudják, hogy rendszeresen tisztítják az egyes területeket. Jelzőtáblákat helyezzünk el, ahol erről tájékoztatjuk a látogatókat. 
  • Akinek nincs maszkja, azoknak adjunk. Ez lehet mókás, ami a gyűjteményből vett látványelemeket használ.
  • Válasszunk egy egy csendszobát könnyen tisztítható ülésekkel, ahol elvonulhatnak a látogatók. Legyen maximalizálva a jelenlévők száma, és ne aggódjunk amiatt, mi történik benne. Az embereknek kell egy kis szünet.
  • A kiállítási tárgyak mellett legyenek kéztisztító állomások, amiket rendszeresen ellenőrizzünk, hogy tele vannak-e.
  • Minden hétvégi és ünnepi jegyvásárlással együtt adjunk egy hétközi bónuszbelépést. Ily módon enyhíthetjük a nyomást, hogy mindent meg kell nézni a  a legforgalmasabb napokon.
  • Kínáljunk webalapú, személyes, élő "turnét", ami az intézmény egy részét vagy egészét mutatja be. Korlátozzuk a résztvevők számát, és hagyjuk, hogy élő beszélgetésen alapuljanak, valódi hanggal. A múzeumok nem csak azoknak legyen elérhető, akik fizikailag jelen vannak. Nyitvatartás előtt vagy este vegyük fel ezeket a filmeket, hogy csendesebb és elmélyültebb legyen. Váltogassuk a témákat hetente. Nincs szükség komplex forgatókönyvre. Csak beszélgessünk at emberekkel, és osszuk meg a filmeket.
  • A hordozható, bérelhető ülőke a művészeti múzeumokban kiváló megoldás. Mi lenne, ha ezeket az ülőkéket bárhol, lehetne használni (kellő fertőtlenítés mellett)? Legyen a használat ingyenes vagy csak egy jelképes összeg.

 

 

 

Országos
Muzeológiai Módszertani
és Információs Központ