Június utolsó keddjén egy igazán különleges, múzeumgazdag napot tölthettünk el Vácon.

Érkezésünket követően első állomásunk a Pannónia Ház volt, ahol nem is egy, de rögtön négy kiállításba is bepillantást nyerhettünk.

Sajdik Ferenc Kossuth-díjas grafikus rajzai azonnal mosolyt varázsoltak arcunkra – a kedvelt mesehősök, mint A nagy ho-ho-horgász és Főkukac, Pom-Pom, Picúr és Gombóc Artúr alakjai mellett (akihez hasonlóan mi is szeretjük a csokoládé összes műfaját) portrékat, grafikákat és a mindennapi életből vett karikatúrákat is megcsodálhattunk.

A szemfülesebb munkatársak bepillantottak a folyosó végén megbújó terembe is, ahol a Berczelly Öntöttvas Gyűjtemény részét képező feszületek és szobrok és használati tárgyak várták a látogatókat. A Pannónia Ház udvarára kitekintve Vertel Andrea kerámia Tündérkertjébe cseppentünk, egzotikus madarakkal, hüllőkkel, horgászokkal és sellőkkel tarkítva.

Az emeletre felsétálva Hincz Gyula Ismeretlen ismerős című frissen megnyílt tárlatát tekinthettük meg. A festmények, grafikák között Fehérváriné Tóth Helga, a Tragor Ignác Múzeum vezetője kalauzolt bennünket. A dinamikus, erőteljes színvilágú képek birodalmát elhagyva egy rejtett gyöngyszem, a Váci Székesegyházi Kincstár és Egyházmegyei Gyűjtemény falai közé vezetett az utunk.

A Nagypréposti Palota termeiben elbűvölő falfestmények fogadtak bennünket, egyszerre tropikus és mediterrán mesevilág valamint gondosan festett, virágos cirádák. A Gyűjtemény kincsei között festmények, textíliák, feszületek és szobrok egyaránt megtalálhatók.

Fehérváriné Tóth Helga bevezetett bennünket a Tragor Ignác Múzeum kulisszái mögé is – többek között a jelenleg felújításra váró Görög templomban is jártunk.

Dunaparti ebédünket követően visszasétáltunk a főtéren álló Targor Múzeumba, ahol megismerkedtünk Csukovits Anitával, a múzeum igazgatóhelyettesével, délutáni kísérőnkkel. Az Ars Memorandi - Kapuk a múltra várostörténeti összefoglaló után alászálltunk a középkori pincébe, ahol a (szinte) kihagyhatatlannak számító váci múmiák alusszák örök álmukat. A váci domonkos templomban feltárt kripta valóban különleges, a maga nemében egyedülálló leleteket rejtett, melyek természetes módon, minden beavatkozás nélkül maradtak fenn az utókor számára. A pince hűvöséből a felszínre bukkanva egyesítettük erőinket és ellátogattunk az ún. Elefántos házba, ahol a pécsi Janus Pannonius Múzeum "Mindig nyíló virágok" - a Zsolnay lányok népművészeti gyűjteménye című időszaki kiállítása kapott helyet.

Múzeumi élményekkel alaposan gazdagodva nyakunkba vettük a várost – sétánk alatt megcsodáltuk a Duna-partot, az egykori váci vár maradványait, az aktuálisan lezárt székesegyházat és, éppen csak a hangulata miatt, egy rövid nyári zápor is elkapott bennünket.

A „főosztálykiránduláson” készült képekért látogassanak el a Múzeum Most Facebook oldalra és a MuseuMap Instagramjára.