A kétely felfüggesztése. Kortárs művészet és néprajz Frazon Zsófiával és Wilhelm Gáborral a Néprajzi Múzeumban. Az ICOM Délutánok tegnap délutáni (2024.02.27.) programján a Néprajzi Múzeum időszaki kiállításában vehettek részt kurátori tárlatvezetésen a kulturális szféra dolgozói. Az OMMIK munkatársainak is lehetősége nyílt megtekinteni a tárlatot, melyről számos érdekes, hasznos információval, tudással gazdagodva távozhattak a résztvevő múzeumi szakemberek.
A Néprajzi Múzeum három kiváló képzőművészt hívott meg egy közös alkotásra, melynek során két kurátorral és további múzeumi szakemberekkel, kutatókkal dolgoztak együtt három éven keresztül. A művészek a három év alatt megpróbáltak megtanulni, megismerni azt a világot, amelybe belecsöppentek, egyfajta “terepmunkát” folytattak a múzeumban. Számos raktárbejárás, szeminárium, közös elvonulás és intenzív párbeszéd eredménye az egy-egy installatív művészeti munkát, s az egészet egy nagy, összehangolt térben bemutató kiállítás. A tárlat különlegessége abban is rejlik, hogy nem egy téma köré szerveződve épült fel maga a közös alkotás, az együtt gondolkodás folyamata de a megvalósult kiállítás sem. Nem egy gyűjteményes kiállítást hoztak létre, nem egy konkrét keretbe hívták meg alkotni a művészeket, hanem együtt alakították ki azt, ezzel is reflektálva a múzeumok tematizált gondolkodásmódjára. Kilépve a tárgyiasság, a tárgyiasítás kereteiből, a gondolkodás szabad felemelkedése, a struktúrák, dimenziók megjelenése-megjelenítése valósulhatott meg. Ezt tükrözi a Kristóf Krisztián szimbolikusan vitrinbe zárt alkotásainak súlyát viselő megemelt padló, a Trapp Dominika szobrai által képviselt több dimenziós világ és az Albert Ádám által vizuális asszociációkra és mágikus erejű történetmesélésre megépített dioráma is.
A tárgyakat, tárgyi emlékeket hétköznapiságukban, hétköznapi funkcióiban bemutató nézet mellett, az esztétikai szemlélet, a múzeumok többségéből hiányzó empatikus megközelítés és az értelmezések többrétű mivolta is megjelenik. Ezeket szövi egybe a kiállítási térben végig magunkkal cipelhető farostlemez szótár, melynek segítségével felfedezőútra, ‘terepkutatásra’ indulhatnak a térben a látogatók. Mindenkinek rá kell helyeznie magát a terepre. A szótár, a térben jól végig követhető fogalomháló a felmerülő fogalmak, szemléletek, nézőpontok, kérdések, tárgyak és jelenségek megértését is elősegíti.
A kurátorok és a művészek közösen, egy a részvételi folyamat során felépülő konceptuális keretet alkottak, melyben múzeumi témák, kortárs kérdések, módszertani diskurzusok, gyűjteményi tárgyak és a művészek saját alkotásai forrtak egységbe, megőrizve saját identitásukat is. Az így létrejött kiállítás három részre tagolódik, melyek mégis egymással kollaborálva, párbeszédben alkotnak egy nagy egységet. Ebben a kollaboratív közegben – mely reflektál az ember és tárgy kapcsolatára, az abban megjelenő múzeumi szerepre; amely kutatja a részvétel és együttműködés lehetőségeit, s felhívja a figyelmet a kulturális párbeszéd jelentőségére – megjelenik a múzeum és művészet kapcsolatrendszere, a tárgyi emlékezet absztrakciója is.
Ugyan a programon résztvevőket a kiállítás kurátorai is segítették az utak felfedezésében, minden nézőnek megvolt a lehetősége szabadon barangolni a fikció és valóság mezsgéjén, a műtárgyakban megbúvó tudás művészi megformálódásai között, s nem utolsó sorban a művészet és az etnográfia összefonódásának határvonalán.
Kurátorok: Frazon Zsófia és Wilhelm Gábor
Képzőművészek: Albert Ádám, Kristóf Krisztián és Trapp Dominika
A kétely felfüggesztése kiállításról tovább olvashatnak a kiállítás honlapján. Az OMMIK képes beszámolóját megtalálják Múzeum Most Facebook oldalunkon és az Instagramon.