NEMO workshop: értelem és még több érzelem a múzeumban

Hogyan válhat egy múzeum olyan hellyé, ahol mentális jóllétünk ugyanolyan fontos, mint az, hogy ismereteket szerezzünk és esztétikai élményben legyen részünk? A NEMO által szervezett párizsi workshop célja az volt, hogy rávilágítson arra: minden múzeumban ott rejlik a szellemi-lelki jóllét megteremtéséhez szükséges potenciál.

Amikor a kiégést már a WHO is hivatalosan betegségként ismeri el, és a nyugati világban a folyamatos gazdasági növekedéssel együtt növekszik a depresszióval, szorongással, pánikbetegséggel és egyéb mentális problémákkal küzdők száma, nem túlzás arról beszélni, hogy a múzeum, mely szellemünket táplálja, ugyanezt tegye lelkünkkel, testünkkel. A számok is ezt igazolják: a brit Art Fund jelentéséből, melyet több mint 2500 felnőtt bevonásával készítettek, kiderül, hogy a 30 éven aluliak -kétszer annyian, mint a náluk idősebbek- havonta legalább egyszer azért mennek múzeumba, hogy kikapcsolódjanak, megnyugodjanak és kilépjenek a mindennapi pörgésből. Ez nem akármilyen tanulságokkal jár azon múzeumi szakemberek számára, akik azon dolgoznak, hogyan csábítsák be a fiatal korosztályt a múzeumba. 

 A párizsi workshop abból az alapfeltevésből indul ki, hogy a múzeumok hosszú távon is tehetnek azért, hogy az emberek jól érezzék magukat a bőrükben, közelebb kerüljenek önmagukhoz, megerősödjenek társadalmi kapcsolataik, közösségeik. A felvezető elméleti bemutatást az a Diane Drubay tartotta, akit legtöbben a We Are Museums konferenciák szervezőjeként és múzeumi trendeket előrejelző, elemző írásairól ismerünk, míg a szigorúan gyakorlati- vagyis a való életben megvalósítható- megoldásokra koncentráló csoportmunkát Julie Rouzaud irányította és koordinálta, aki amellett, hogy kulturális intézményeknek ad stratégiai tanácsokat, startupokat is mentorál, így az üzleti szférára is rálát. 

 Ismerve a múzeumok szűkös anyagi és humán erőforrásbeli kereteit úgy tűnhet, hogy a látogatók lelki wellnessével foglalkozni luxus- de nem az. Bár hatásos kifogás, de mégis csak az: kifogás, melyre válaszul Rouzaud egyik mondatát tudjuk idézni: “arra építsünk, amink van, nem arra, amik lehetnénk”. Márpedig mint a workshop alatt kiderült, kisebb vagy nagyobb mértékben, de minden múzeum hozzá tud járulni a látogatók mentális jóllétéhez, ha ennek kidolgozza stratégiáját, programokat szervez a témában és méri az eredményeket. 

 A múzeumoknak, melyek elkötelezik magukat amellett, hogy kiemelt figyelmet fordítanak erre, kihívásokkal is számolni kell. Az intézmények - különösen a tekintélyes régi, országos, nemzeti hatókörű gyűjtemények - gyakran szembesülnek az újító szellemű programok során azzal, hogy az emberekben kialakult kép más az intézményről, illetve hogy maga a masszív, komoly épület és a túl nagy tér visszatartja őket. Ezen kitartó és következetes munkával lehet változtatni, akkor is, ha a kezdeti lépések nyomán könnyebb lehet visszakozni és visszatérni a korábbi gyakorlathoz. Sok múlik a vezetőségen- akiket meggyőzni szintén külön küldetésnek tűnhet-, de ha egységes a kiállás az ügy mellett, a mentális jóllétért felelős múzeumi munkatársak sok pozitív visszajelzésre számíthatnak.

 Minden apró, banálisnak tűnő részletnek jelentősége van attól kezdve, hogy a látogató a múzeum területére lépett, amit ideális esetben az építészeti és belsőépítészeti megoldások, élménydizájn, kiállításrendezés, kurátori munka, közönségszolgálat, a kommunikáció és social media menedzsment, a múzeum működése minden szinten együttesen támogat. Milyenek a fények, a levegő, a hőmérséklet, milyen hangnemben, stílusban megfogalmazott üzenetekkel találkozik a látogató, hogyan fogadják a múzeum munkatársai, milyen terekben és hogyan mozoghat, el tud-e vonulni, meg tud-e a tárgyak nézegetése közben pihenni, biztosított-e számára az elmélyedés, segíti-e a látogatói útján valaki- akár láthatatlanul is irányítva őt- élményszerzésben, az érzelemfeldolgozásban?

Vannak múzeumok, melyek kifejezetten missziójuknak tartják, hogy a múzeum segítse a látogatókat abban, hogy érzelmileg fejlessze őket és örömöt szerezzen. Ilyen a holland Museum No Hero, a brit Happy Museum és a Manchester Art Gallery And Breathe... és Take Notice programja. Ezek lényege, hogy a múzeum engedje be az érzéseket, hasson a látogatóra, hogy különböző tudatállapotot érjen el. Ennek eszköze lehet a fénnyel való játék, a szándékosan üresen hagyott tér, a csendes szoba vagy az olvasósarok, a ritmizált tér, ami nem nyomja agyon vizuálisan a látogatót, a közös alkotás a múzeumi terekben, a képmagasság, hogy a feliratok helyett hagyjuk, hogy maguk a tárgyak beszéljenek, illetve hogy a látogató fotelben ülve hosszabb időt tölt egyetlen műtárggyal, elvégre nem kell mindent látni és megérteni. Diane Drubay szerint a múzeum lehet csendes és melankolikus is, nem kell, hogy mindig nyüzsgő, eleven tér legyen. A londoni Tate Modernben tavaly Tania Buguera egy levegőbe spriccelt vegyülettel kényszerítette a látogatókat arra, hogy könnyezzenek egy kiállításon, kifejezetten azért, hogy - ha mesterségesen is, de - érzelmeket indukáljon. Sőt, ha egy kiállítás hat a látogatóra, felkavarja érzéseit, akkor a múzeum ne hagyja magára a kiállítás megtekintése után, ne szabadítsa ki csak úgy, minden mankó nélkül az utcára- állítja Drubay. Tisztelni kell a látogatót, mint embert. 

 

Néhány múzeumi jó gyakorlat mentális jóllét témában

 

University College London: Múzeumok receptre

A többéves projekt eredetileg a magányos, idős emberekre fókuszált, később más csoportra is kiterjedt

https://www.ucl.ac.uk/culture/projects/museums-on-prescription

 

Montreal Museum of Fine Arts (MMFA): a tavaly novemberben indult programban a háziorvosok ingyenes múzeumlátogatást írhatnak fel betegeiknek

https://www.mbam.qc.ca/en/news/museum-prescriptions/

 

Happy Museum Project

Segítséget nyújt a múzeumnak, mint szervezetnek, hogyan alakíthatja ki saját mentálfitnesz és fenntarthatósági stratégiáját

http://happymuseumproject.org/

 

Manchester Art Gallery, And Breathe… program

Hogyan hat ránk a művészet, hogyan gondoskodhatunk saját és közösségeink, kapcsolataink jóllétére a művészet segítségével? A művészet és mindfulness kapcsolatát erősítő kiállítás színválasztása, a képek magassága, a bútorok kiválasztása, a hagyományostól eltérő feliratok és az audio guide mind gondosan úgy lett kigondolva és megalkotva, hogy jó érzeteket keltsen a látogatókban. 

http://manchesterartgallery.org/exhibitions-and-events/exhibition/and-breathe/

 

 

 

Országos
Muzeológiai Módszertani
és Információs Központ